Reggeli keringő

Reggeli keringő… vagy hívhatnám akár az aluljáró báljának is azt, ami reggelenként lezajlik itt. Már az is külön művelet, hogy az ember valahogy lekeveredjen a még álmosan nyújtózkodó, de már annál mogorvább emberekkel megtömött HÉV-ről. Bonyolult dolog úgy elhagyni a járművet, hogy miközben lelépne az ember vele szemben már hárman felfele tolakodnak, és az ajtózáródást jelző csengő már vészesen régóta szól. Ha nagy nehezen sikerül is leszállni, még előttünk áll az a különös harci feladat, hogy egyáltalán megálljunk a két lábunkon az őrülten sodródó tömegben. A késésben lévők reménytelen futása a már záródó ajtók után, olyan erővel sodorja el az embert- hacsak nincs éppen olyan reflexkészlete mint szupermennek- hogy majd beleszédül a BKV által egy helyes kis műanyagszalaggal elkerített 1 méteres lyukba. Ha aztán valahogy mégis lekászálódunk az aluljáróba ott kezdődik aztán a valódi forgatag. A rengeteg ember mind jobbra-balra lépeget, mindenki látszólag kikerül mindenkit, csak valahogy úgy érzed pont te maradsz ki a játékból. A veled szembejövőknek mintha eszük ágába sem lenne téged kikerülni. Mogorván lehajtott fejjel zúznak előre, vagy fontoskodón telefonálva néznek levegőnek…és akkor elkezdődik a keringő…egyet jobbra kettőt balra…néha a forgás is elkerülhetetlen…és így táncolva haladsz el az aluljáró egyik végéből a másikba…Kívülről nézve nem látja ezt senki…csak te érzed ezt a mindennapi szertartást, ezt a bált, ezt a táncot…melyet a bozontos hajú gitáros bús de átható dalai tesznek igazán különlegessé.